Taki: Focista, férj, apa
Július 9., szombat
A mai napon - mint ahogy a legtöbbön - 9 óráig be kellett érnem az öltözőbe, ezért a szokásos fél 8-as időpontban keltem. Mivel sajnos nincs autóm, negyed 9-kor búcsú a feleségemtől és a kisfiamtól és busz-metró-vilamos trióval irány az Üllői út. Előző nap a Vojvodina ellen játszottunk (nyertünk!), ezért a mai edzés regenerációból állt, ami 40 perces folyamatos futást jelentett a Népligetben. Ezt egy gyúrás követte, majd indulás haza. A feleségem igen jól főz, ma is finom ebéddel várt: rántott hússal, padlizsánnal és cukkinivel. Hmmm... A délután további részét a kisfiammal, Bálinttal való játék (focizás) tette ki. Szegénykémnek tegnap gyomorrontása volt, ezért nem akartuk kivinni a játszótérre, így a "nagy meccsre" a lakásban került sor. Este olvasgattam, és beszélgettem egy jót a családommal. Televíziót nem igazán nézek; kevés olyan műsor van, ami felkelti - és le is köti - a figyelmemet. Éjfél: tente.
Július 10., vasárnap
Ma nem kellett edzésre mennem, hiszen szünnap volt, mégsem aludhattam sokáig, Bálint ugyanis már 3/4 8-kor felkeltett bennünket. Reggelire bundáskenyeret készítettünk, ami mindhármunk nagy kedvence. Délelőtt kis séta az egyik közeli bevásárlóközpontban, majd délben kapunk egy kis "égi áldást" - szerencsére, még épp időben hazaértünk. Kisfiunk ebéd utáni alvását követően megérkezett Anyukám, a család egészségfelelőse. Anya menetrendszerűen meghozta a szokásos vitaminjaimat. Épp jókor, pont kifogytam belőlük. Nem sokkal később már együtt indultunk el a nővéremhez (az idősebbhez), a kislánya, vagyis az unokahúgom ugyanis ma ünnepli a kilencedik születésnapját. Hát, sokan voltunk... Bálint a búcsúzásnál természetesen kireklamált a sok lufi közül kettőt, úgyhogy elérte, hogy ne csak az ünnepelt, ő is kapjon valamit. Persze alvás előtt, vagy inkább helyett lufiznom kellett vele.
Július 11., hétfő
"Fordulónap". Egy hónapja házasodtunk össze Zitával :) Ma csak este hatkor van edzés, hosszú lustálkodásban mégsem reménykedhettünk: szokás szerint Bálint ébresztett bennünket. Reggel 8-kor... Mivel már "nagyfiú", saját szobájából nem nagy kunszt átjönnie a mi szobánkba, és bekúszni anya és apa közé. No igen, tuti módszere van az ébresztésünkre... Délelőtt moziztunk egyet az egyik bevásárló központban, amit akárcsak Zita és én, a kisfiunk is imád. Ezúttal a Világok harca című filmet néztük meg. Egész jól bírta Bálint - csak a film végére aludt el... A mozi után átvittük a könyvesboltba; van ott egy kanapé, azon végre rendesen kialudhatta magát. Este edzés. A tréningek előtt rendre bemegyek a konditerembe, hogy az ottani szobabiciklin bemelegítsem a lábaimat. Ja, és a bevásárló központban találkoztam Tóth Misivel és Vincze Gabiékkal, akiket ugye nem kell bemutatnom az olvasóknak, hiszen mindketten játszottak a Fradiban. Ha már összfutottunk, nem maradt el persze egy rövid trécselés sem...
Július 12., kedd
Ma két edzés volt, így már reggel 9-kor elindultam otthonról. A szokásos edzés előtti "szertartás" után egy rövidke gyúrás Eisinél és Lipcsei Gabinál. Nagyon hasznos tagjai ők is a csapatnak; külön köszönet nekik a sok segítségért: Eisi, Gabi köszönjük! Edzés után fél 1-kor a népligeti hotelban ebédeltünk, majd pihenőnk volt. Negyed 4-kor ismét jelentkeztem Eisinél a gyúrószobában, ahol a sajnos sokat fájó derekamat vette kezelésbe, majd segített egy speciális nyújtósorozat elvégzésében. Mindeközben Lipcsei Gabi természetesen szívja a véremet - persze csak szeretet-ből... Négykor indultunk vissza az Üllői útra, és következett a második edzés. Ezek a napok mindig szinte ugyanúgy telnek. Otthon foci a fiammal este 8-kor alvás előtt, vagy helyett, ki tudja?), végül aztán csak sikerül benyomnunk az ágyba :) Ma már kezdtem hangolódni a Minszk elleni meccsre.
Július 13., szerda
Ma megint délután volt edzés, pontban négykor. Az elmúlt napokban sokat esett, rossz idő volt. Ebben a borús időben baktattunk el délelőtt a közértbe, hogy megvegyük a szükséges, otthonról elfogyott dolgokat. Már sokat gondolok a holnapi meccsre. A fejemben próbálom lejátszani az egyes szituációkat, helyzeteket. Este 11, ideje is aludnom.
Július 14., csütörtök
Meccsnap. Kezdek izgulni, pedig alig keltem fel. Vissza is kell fognom magam. A szokásos reggeli időpontban indulok el otthonról. Az edzés előtt Csaba már az ellenfél taktikájáról beszél, megnézünk pár jelenetet is. Azt hiszem, bennem már így is túlteng az adrenalin. Muszáj visszafognom magam. Az edzésen próbálom ellazítani magam. 13 óra: ebéd a hotelban 14 óra: pihenés, alvás Nem bírok magammal, a meccs körül forog minden gondolatom. Égek! 100%-on! Csak sikerül aludnom, igaz mindössze egy órát. 16.30:uzsonna. Ja és "földindulás": óriási vihar. Ezután taktikai értekezlet, majd buszozás vissza az Üllői útra. Nem könnyű ám nyugodtnak maradni. Olyan érzésem van, mintha minden energiám azonnal ki akarna szabadulni. Még várniuk kell... 18.30: érkezés az Üllői útra. Egy röpke "pályakontroll". Kávé, vitaminok - a szokásos meccs előtti teendőim. Gyúrás majd nyújtás az öltözőben. Már nagyon koncentrálok. Ülni sem bírok, minden lehetséges szituációt lejátszok fejben, hogy a meccsen gyorsan eszembe jusson a megfelelő lépés és így a reflex ideje lecsökkenjen. Ezzel is nyerhetek pár tizedmásodpercet, és olykor ennyi is döntő lehet. 21.50:... Úgy érzem, sokat futottam és minden tőlem telhetőt megtettem. Sajnálom, hogy nem sikerült a győzelem. Nagyon elfáradtam a végére. Új még a csapatunk. Idő kell, míg összerázódunk. Marha optimista vagyok, igaz? Én akkor is hiszek a továbbjutásunkban. Vagyis csak abban!!! Ma nem mellettünk állt Fortuna asszonyság, annál inkább a Minszknél. Ne higgye senki, hogy jobbak nálunk!!! Két hét múlva, ha kell, vért köpünk a meccs végére! Én mindent megteszek...
Július 15., péntek
Tegnap este fél 12-re értünk haza. Szüleim bíztatnak, sőt szinte tömnek a jókívánságokkal, úgyhogy nekik is köszönet! Ma reggel volt edzés, vagyis a szokásos meccs utáni regeneráció: 40 percnyi futás. Edzés után volt egy kis időm átfutni a napi sajtót. Nagyon feldühítettem magam! Kikaptunk, igen, egy ilyen meccs után nem lehet dícsérni a csapatot, mégis...! Egyes írások olvasása közben olyan érzésem volt, mintha a cél az lenne, hogy minél többen elforduljanak a sporttól, a labdarúgástól, és főleg a Ferencvárostól. Mintha azt akarnák elérni, hogy a következő meccsünkön, meccseinken kevesebben legyenek a lelátókon. Mi, játékosok, gyerekkorunk óta mindennap(!) edzünk. Nem mehettünk táborokba, és most sem tölthetünk hosszú heteket pihenéssel. Edzünk, edzőtáborba vonulunk, majd kifutunk a pályára, és igyekszünk megtenni mindent a győzelem érdekében. Sajnos néhány újságból nem ez jön le... De akkor is: Fradi volt, Fradi van, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz!!! |