Min múlott?
- Elsősorban a szerencsén. Arról úgy gondolom, nem érdemes vitát nyitni, hogy a minszkiek nem képviselnek nálunk nagyobb játékerőt. Sőt...! Az is vitathatatlan, hogy nem játszottunk jól csütörtök este, viszont a vendégek így is csak papíron voltak jobbak nálunk. Fortuna sajnos messziről elkerült bennünket, a fehéroroszok mellé azonban kétszer is odaállt...
A saját teljesítményedet hogyan értékeled?
- Játszottam már jobban is... Nagyon készültem erre a meccsre, hiszen tisztában voltam vele, hogy a csapat szempontjából rendkívül fontos ez a találkozó. Tudták ezt a többiek is, és valamennyien ennek szellemében léptünk pályára. Igyekeztem bekapcsolódni a támadásainkba, ki is futattam magam, ám sajnos ez kevés volt... Úgy gondolom, mindenki igyekezte a maximumot nyújtani. Az újjonan igazolt játékosokkal azonban alig néhány felkészülési mérkőzésen volt alkalmunk együtt játszani. Ahhoz, hogy összeszokjunk, még szükségünk van egy kis időre, és néhány edzőmeccsre. Tizenkét napunk van a visszavágóig; nem sok, ahhoz azonban elég, illetve elégnek kell lennie, hogy Minszkben összeszedettebben játsszunk. Mindezeken kívül még valamiben bízok: hogy a szurkolók nem fordulnak el a csapattól, és kijönnek biztatni a csapatot a következő meccsünkre is! Nagyon fontos lenne számunkra!
Milyen a hangulat az öltözőben?
- Bizakodó, valamennyien elszántak vagyunk. A mérkőzés után nem volt jó kedvünk, de ez azt hiszem, érthető. Így, két nappal a meccs után azonban már igyekszünk előre nézni. Én őszintén hiszek benne, hogy a visszavágón sikerül ledolgoznunk a hátrányunkat. Tovább kell jutnunk!