A ciprusi edzőtáborban fiataljaink közül a legjobb teljesítményt a védő nyújtotta, aki talán ezért is érzi úgy, hogy a hosszú várakozás után 23 évesen már ideje

100%Fradi 100%Fradi 100%Fradi 100%Fradi 100%Fradi

Szerdánként az újságárusoknál!

lenne berobbannia.
Takács Ákossal a 100%Fradi beszélgetett.

23 évesen két bajnoki meccs van a hátad mögött. Ez nem túl sok.
- Sajnos nem sok, ha pedig azt nézzük, hogy már öt évvel ezelőtt felkerültem a felnőttcsapathoz, akkor eszméletlenül kevés. Tíz éve vagyok a Ferencváros játékosa, természetesen mindig az volt az álmom, hogy itt legyen belőlem élvonalbeli labdarúgó. A bemutatkozásomra tavaly került sor egy Újpest elleni derbin, de igazából már nem is izgultam, amikor becseréltek, hiszen olyan régóta készülök az első csapattal, hogy már nem volt idegen a helyzet. 23 évesen már vagy 50-100 meccsnél kellene járnom.
Mi az oka annak, hogy ez nem valósult meg?
- Az eddigi edzőim mind-mind alkalmasnak találtak az élvonalra a tudásom alapján, sajnos azonban mindannyian úgy vélték, a hallássérülésem túl nagy akadályt jelent ebben. Elfogadom a véleményüket, azt is, hogy nekem ez a sors jutott, bár szerintem ettől még lehetnék jó futballista.
Ez veled született betegség egyébként?
- Ötéves korom óta vannak gondjaim a fülemmel, máig nem tudni, miért, valószínűleg rossz gyógyszereket kaptam, és ezt okozta a bajt.
Mennyire nehezíti meg ez a dolgodat a futballpályán?
- Szerintem semennyire, hiszen sokkal többet hallok meg a pályán, mint amit mások gondolnak. Igazából akkor fogadom be nehezebben a hangokat, ha mondjuk telt ház előtt kell játszani, hiszen a „zúgolódást” nagyon felerősíti a hallókészülékem, de mondjuk telt ház előtt a többiek sem értenek meg mindent. Igazából szerintem a csapattársaknak nehezebb ez a probléma, nem nekem. Nekem talán annyiban, hogy ha mondjuk edzésen nem passzolok valakinek, aki kéri a labdát, akkor azt utána szóvá teszik, holott én mondjuk sokszor nem azért nem adom át a labdát, mert nem hallom a többieket, hanem mert úgy ítélem meg a helyzetet, hogy egyedül kell azt megoldanom.
László Csaba minden fórumon elmondja, hogy tehetségesnek tart, de szerinte mindenképpen szükség lenne egy műtétre. Van erre esély?
- Nem igazán. Nem egyszerű a helyzet, hiszen Magyarországon még csak körüljárni sem könnyű ezt a dolgot, nem nagyon van meg a kiépítettsége ennek a problémának a gyógyítására. Igazából így is az egyik legjobb hallókészüléket viselem, ennél többet jelen pillanatban nem nagyon tudok tenni.
Mire számítasz tavasszal?
- Csaba azt mondta, hogy számít rám. Most is vittek volna más csapatok kölcsönbe – csakúgy, mint korábban többször is -, de nem akartak elengedni, és ez talán jelent valamit.
Komoly riválisaid vannak a védelemben. Nem lenne könnyebb egy „kisebb” klubban bizonyítani?
- Valóban nem állunk rosszul védőjátékosokban, de én érzem magam olyan jónak, mint a többiek. Fizikálisan rendben vagyok, a védekezésemmel szerintem nincs gond, szélen és középen egyaránt bevethető vagyok, a fej- és az előrejátékban viszont még kell fejlődnöm, többet kellene belépnem az akciókba. Ugyanakkor azért sem mennék máshova, mert itt szeretnék jó futballista lenni. Nem vagyok egy álmodozó típus, mindig csak kis célokat tűztem ki magamnak: a bemutatkozás már megvan, most jó lenne állandósítani a helyemet a kezdőcsapatban, aztán esetleg beszélhetünk egy külföldi szerződésről. A mai magyar futballban nincs értelme az álmodozásnak.
Mi igaz abból, hogy tavaly nyáron kis híján felhagytál a futballal?
- Nem tagadom, így volt. Bosszantott a kevés játéklehetőség, de a fő ok az volt, hogy egyszerűen nem tudtam eltartani a családomat, sőt, magamat is alig. A kajára még jutott, meg néhány apróságra, de egy komolyabb albérletről vagy autóról nem is nagyon álmodozhattam. Mivel szerencsére nagyon jók a fizikai adottságaim, felmerült bennem, hogy a futballt atlétikára cserélem. Simon Balla Istvánnal beszélgettem akkoriban erről, de erőnléti edzőnk elmondta, hogy legalább 2-3 év kemény munka ott is kell ahhoz, hogy legyen esélyem valami eredményt elérni, az anyagi helyzetem viszont nem bírta volna el ezt az időszakot. Emellett az is a futball mellett tartott, hogy a menyasszonyom és a kisfiam annyit nélkülözött már engem a különböző utazásoknak, edzőtáboroknak „köszönhetőn”, hogy az állandóan foglalt hétvégékről ne is beszéljünk, hogy az eddig meghozott áldozatokat nem lett volna értelme csak úgy „eldobni”. Nagyon szeretem a családomat, én nem járok el diszkókba vagy szórakozni, én már ő értük élek. Nem tudom, mit hoz a jövő, de nincsenek nekem komoly igényeim. Nem vágyok én milliókra, luxusautóra meg lakásra, csupán annyira, hogy a családommal megfelelő körülmények között élhessek. Most elvégeztem egy programozói tanfolyamot, a héten vizsgázok, megpróbálok a foci mellett ebből is megélni. Ha a vágyaimnak élhetnék, akkor viszont maradnék a futballnál, de inkább az amerikainál. Odavagyok a sportágért, csak sajna Magyarországon ennek nincs igazán hagyománya, megélni pláne nem lehet belőle, pedig nagyon szívesen lennék amerikai futballista.
Ebben az esetben egy újabb tehetséges játékost veszítene el a magyar futball?
- Erről csak az jut az eszembe, hogy abból a ferencvárosi U17-es csapatból, amellyel én országos bajnok lettem, ma mindössze ketten vannak élvonalbeli csapat közelében. Az egyik én vagyok, a másik a győri Varga Zoli. A többiek szétszéledtek, abbahagyták. Gyepes Gabival játszottam még pár meccset együtt, illetve az ellenfelek közül Torghellére emlékszek. Ő most Angliában profiskodik, én azzal is beérném, ha tavasszal a meccsek felén – teljesen mindegy, hogy kezdőként vagy csereként - lehetőséget kaphatnék…

„Ő a Fradi leggyorsabb játékosa!”

Vépi Péter jól ismeri Takácsot, hiszen a védő a Ligabajnokságban szereplő csapatunk egyik alapembere volt az elmúlt években, emellett pár esztendővel ezelőtt az ő edzősége idején került fel a felnőttegyüttes keretébe:
- Egy nagyon jó képességű játékosnak tartom, aki nagyon jó fizikai adottságokkal rendelkezik, szerintem ő a Fradi leggyorsabb labdarúgója. Sokáig szélső hátvédként játszott, de újabban azt is bebizonyította, hogy belső védőként is lehet rá számítani. A hallássérülése a hátrányára van, de szerintem NB I–es szintű futballista, akár a Ferencvárosban is megállná a helyét.

Kellene a műtét!

László Csaba szerint Taki jó adottságokkal rendelkezik.
Tehetséges fiatal védő, akinek megvan a lehetősége arra, hogy jó játékos váljék belőle. Sajnos arról nem tehet, hogy hallókészüléket kell viselnie. Ezen az egészségügyi problémán jó lenne orvosilag – akár műtéttel - segíteni, hiszen egy védőnél nagyon fontos a megfelelő kommunikációs kapcsolat. Az edzőmeccseken jó teljesítményt nyújtott, mellette szól, hogy nagyon gyors játékos, és ez a védelem közepén elengedhetetlen.