- A ciprusi edzőtáborban fiataljaink közül a legjobb teljesítményt a védő nyújtotta, aki talán ezért is érzi úgy, hogy a hosszú várakozás után 23 évesen már ideje lenne berobbannia. A tehetséges játékossal a 100% Fradi beszélgetett. 23 évesen két bajnoki meccs van a hátad mögött. Ez nem túl sok. - Sajnos nem sok, ha pedig azt nézzük, hogy már öt évvel ezelőtt felkerültem a felnőttcsapathoz, akkor eszméletlenül kevés. Tíz éve vagyok a Ferencváros játékosa, természetesen mindig az volt az álmom, hogy itt legyen belőlem élvonalbeli labdarúgó. A bemutatkozásomra tavaly került sor egy Újpest elleni derbin, de igazából már nem is izgultam, amikor becseréltek, hiszen olyan régóta készülök az első csapattal, hogy már nem volt idegen a helyzet. 23 évesen már vagy 50-100 meccsnél kellene járnom. Mi az oka annak, hogy ez nem valósult meg? - Az eddigi edzőim mind-mind alkalmasnak találtak az élvonalra a tudásom alapján, sajnos azonban mindannyian úgy vélték, a hallássérülésem túl nagy akadályt jelent ebben. Elfogadom a véleményüket, azt is, hogy nekem ez a sors jutott, bár szerintem ettől még lehetnék jó futballista. Mi igaz abból, hogy tavaly nyáron kis híján felhagytál a futballal? - Nem tagadom, így volt. Bosszantott a kevés játéklehetőség, de a fő ok az volt, hogy egyszerűen nem tudtam eltartani a családomat, sőt, magamat is alig. A kajára még jutott, meg néhány apróságra, de egy komolyabb albérletről vagy autóról nem is nagyon álmodozhattam. Mivel szerencsére nagyon jók a fizikai adottságaim, felmerült bennem, hogy a futballt atlétikára cserélem.