- Jól számoljuk, hogy tétmeccsen - a felnőttek között - élete első gólját szerezte?
- Így hirtelen visszagondolva igen. A Ferencváros felnőttcsapatában még nem voltam eredményes, hiába játszottam már több mérkőzést is.
- Mikor szerezte utolsó gólját?
- A Fradi ificsapatában voltam utoljára eredményes. Akkor még középső védőként szerepeltem, így az külön öröm volt számomra, hogy a hátsó alakzatból tudtam betalálni.
- Úgy tűnt nem csak egy jól eltalált lövésről eredménye a gól.
- Így van, a mérkőzés folyamán megfigyeltem, hogy alacsony a máltai kapus, és gondoltam, hogy ha kint áll egy kicsit a kapujából, akkor egy jól helyezett lövésre nem érhet oda a sarokra. Amikor hozzám került a labda, láttam, hogy Haber megint kint áll, ezért ellőttem, és nem is volt már ideje rámozdulni a lövésre.
- Pokoli nagy gól lett a vége...
- Köszönöm, de ettől még nem fogok elszállni magamtól. Nem az én gólom döntött, de ha még így is lett volna, akkor is a földön maradnék.
- Akkor mi döntött?
- A második gól volt az, ami megnyugtatta a csapatot. Utána már megjött az önbizalmunk is...
- Utólag visszanézve, ilyen mérkőzésre számított?
- Tudtuk, hogy küzdelmes csapat lesz az ellenfél, és agresszíven fog játszani, de bevallom, én személy szerint ennél azért többre számítottam. Ettől függetlenül Málta labdarúgói szimpatikus játékosok, akik sportszerűen küzdöttek, és csak az lebegett a szemük előtt, hogy megnehezítsék a dolgunkat.
- A svédek ellen bizonyára nehezebb lesz, a második félidei játékkal lehet keresnivalónk?
- Az egész mérkőzést kell nézni. Nem játszottunk hibátlanul, túl sokszor íveltük fel a kapu elé a labdát, de kevés hasznot szereztünk ebből. Szerdán gyors, pontos, sokpasszos, földön játszott játékkal lehet esélyünk. Az is fontos, hogy sokkal többet kell majd futnunk, labdával és anélkül is, mint ma.