Dalnoki a klub történetének első futballista olimpiai bajnoka (1952, Helsinki). Az FTC örökös bajnoka. A legendás szélsőhátvéd az FTC-ben összesen 439 mérkőzésen szerepelt (283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 21 (9 bajnoki, 12 egyéb). Dalnoki kétszer volt bajnokcsapat tagja, az 1962/63-as, valamint az 1964-es idényben. 1965-ben VVK-t nyert a Ferencvárossal. A magyar válogatottban 1952 és 1961 között 14 alkalommal szerepelt. A Helsinkiben megszerzett olimpiai arany mellett a római ötkarikás játékokon bronzérmet szerzett 1960-ban.
Dalnoki 1950. augusztus 3-án játszotta első meccsét csapatunkban, amelyen az ÉDOSZ 2-1-re kikapott a Bp. Dózsától. Utolsó meccsére csapatunkban 16 évvel került sor, 1966. november 20-án a Ferencváros 6-0-ra nyert Ózdon. A legendás játékos búcsúmeccséről a következőket mondta: „A mérkőzés után nem adtam vissza a cipőm,, hanem a „csuka” fehér talpát aláírattam a játékostársaimmal. Azt a cipőt ma is őrzöm, ami majd egykoron a Fradi futballmúzeumban lesz látható”. Dalnoki Jenő játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, mindent elsöprő lendület és keménység - ez volt ő.
Játékospályafutása mellett mindenképpen szót érdemel edzői karrierje is. A Ferencváros történetében ő az az edző, aki a legtöbb meccsen dirigálta a zöld mezeseket - 397 díjmérkőzésen ült a Fradi edzői kispadján. Siker „menetrendjének” állomásai: veretlenül (!) KEK-döntőbejutás (1975), bajnoki cím (1975/76) és a híres Csikócsapattal két MNK-nyerés (1974, 1976). 1985-től mesteredző, a 100%Fradi olvasói mindenidők legjobb ferencvárosi edzőjének választották.
Dalnoki Jenőt az elmúlt napokban több egykori társa, barátja, hozzá közelálló személy – köztük Rákosi Gyula, Szokolai László, Furulyás János – is meglátogatta betegszobájában, hogy érezze, a Fradi-család minden körülmény közepette mellette áll.
A család gyászában olvasóink nevében is osztozunk.